Nem gondoltam volna, hogy nyitni fogok még egy blogot valaha az életemben. Régebben vezettem egy párat személyes témában, de azokat mindet töröltem, viszont előtte lementettem őket, mert azért mégis csak sok emlék fűződik hozzájuk és jó őket visszaolvasni, ha nosztalgiázni támad kedvem. Pár napja is ezt tettem, amikor belebotlottam olyan bejegyzésekbe, amikben a legújabb rajzaimat osztottam meg az olvasóimmal. Hirtelen úgy éreztem, hogy újra el akarom kezdeni. Most – kivételesen – rajzon kívül szó sem lesz semmi másról! Ez az egyik hobbim, amit már évek óta űzök, ám az utóbbi években eléggé belassultam. Nem volt ötlet, vagy idő, vagy kedv, vagy egyszerűen csak nem jött össze az, amit akartam. Amikor beindult ez a nagy rajzolási mániám, minden hétvégén készítettem valami rajzot, aztán egyre ritkábban. A múlt évben csak 5 olyan munkát sikerült összehoznom, ami kiérdemelte azt, hogy feltöltsem őket a netre. Most ismét érzek annyi motivációt és van annyi ötletem, illetve időm és energiám, hogy a jövőben megnöveljem az évi mennyiséget. Aztán majd meglátom, hogyan sikerül.
Régen és most
Pár éve manga stílusban rajzoltam, aztán hirtelen felindulásból jöttek a portrék, amik anno nagyon tetszettek, most már csak elborzadok rajtuk, no de azért van egy pár olyan, ami még ma is megállja a helyét a szívemben. :D Egy éve kaptam digitális táblát, igazából annyira nem is vágytam rá, csak felajánlották, hogy mi lenne, ha azt adnának szülinapomra. Gondoltam jól van, miért ne. Az a vicc az egészben, hogy én a tradicionális rajzolás híve voltam, a digitális stílust semmire se tartottam, lenéztem, erre mégis belecsöppentem ebbe és nagyon megszerettem. Be is vallom és elismerem, hogy aki ilyen módon tud alkotni, az nagyon ügyes és tiszteletre méltó. Nehéz vele dolgozni, de meg lehet tanulni. Manapság inkább digitális táblával rajzolok, kényelmesebb is, és vannak bizonyos céljaim, amiket el szeretnék érni. Jelenleg a realisztikus portrékra vagyok ráállva, azok érdekelnek most a legjobban, jövőbeli terveim közé tartozik pl. a kicsit fantázia világába elnyúló semi-realistic karakterek rajzolása vagy, hogy olyan szintre fejlődjek, amikor már nem kell fényképek segítségét hívnom ahhoz, hogy összehozzak egy portrét, csupán ihletet merítsek belőlük. Amik még tetszenek, azok a táj- és városképek, de az még nagyon a távoli jövő, igazából fogalmam sincs, hogyan kezdhetnék hozzájuk.
Rajzok készítése, tények
Igazából a rajzolással néha nagyon meggyűlik a bajom. Nálam nincs úgy, hogy leülök és rajzolok, majd csak alakul belőle valami. Az évek során megtanultam, hogy ha erőltetem, abból semmi jó nem lesz a végén. Akkor tudok jókat alkotni, ha van elegendő időm (általában szeretem egy seggel elkészíteni a rajzaimat, ha kell 8-10 órán keresztül is rajzolok), ha van kedvem, ötletem és megfelelő a lelki egyensúlyom is. Azt rajzolok, amit szeretnék. Pont ezért is nem készítek senki kérésére semmit se! Még barátoknak, családtagoknak se. Ha nincs elég motivációm a kívánt képhez, abból csak káosz lesz. Belefutottam már néhányszor ilyenbe, hogy beígértem, hogy persze, meg lesz a rajz, aztán végül vissza kellett mondanom bocsánatkérések közepette. Tök kínos volt. Ilyet soha többé! Tanár sem vagyok, így tanítani sincs energiám senkit se, van sok tutorial a neten, szét kell nézni és gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni, amíg olyan nem lesz, mint amilyet elvár az ember. Szóval, no commission, no request!
Az, hogy milyen sűrűn fogok blogolni, nem tudom megmondani, hisz attól függ, mennyit tudok majd rajzolni, olyat, ami kiérdemeljen egy-egy posztot magának. Régebbi munkáimról is szeretnék írni, de még gondolkodom rajta, hogy oldhatnám meg ezt.
Elérhető vagyok deviantART-on: http://chibilivi.deviantart.com
No comments:
Post a Comment