20140223

Eredetileg nem is akartam semmit se hozzáfűzni, de úgy gondolom, mégis csak megosztom az olvasókkal, hogy mi is a "története" a rajznak. Az ember életében vannak mély pontok, amikor úgy érzi, hogy a világ elle fordult és összeomlott minden körülötte, és sokan úgy érzik, hogy jobb lenne olyankor eltűnni a Föld felszínéről, mások ezt öngyilkosságnak (is) hívják. Én úgy gondolom, hogy ha már egyszer élünk, akkor használjuk ki a lehetőséget, ne keseregjünk a nyomorunkon, ne hagyjuk, hogy tönkretegyen valami, és ne agyaljunk azon, hogy ha meghalnánk/eltűnnénk, jobb lenne. Nem szabad ilyen szemszögből nézni a dolgokat, különben is, gyávaság lenne feladni az életet, a boldogságot. Én, amikor depressziós vagyok, arra gondolok, hogy már csak azért se lenne jó hirtelen elhalálozni, mert annyi minden történhetne még velem, annyi mindent akarok még csinálni és kipróbálni, kár lenne értük. Ilyenkor, vagy ha csak nagyon felidegesít valami, arra gondolok, hogy jó lenne elmenni egy olyan helyre, ahol csak én vagyok, vagy ahol senki se ismer, ami szorosan kapcsolódik a természethez és nyugalmat áraszt. Ez is egy ilyen hely, ahol kiordibálnám magamból a problémáimat vagy lenyugodnék, újra gondolnék mindent és megkeresném a megoldást. Több ilyen helyszín is van a elmémben, ez az egyik. (Most nagyon az öngyilkosságra helyeztem a hangsúlyt, ami egyébként rám nem jellemző, de ezekre a helyekre akkor is szívesen elutazom gondolatban, amikor pl. egyszerűen már mindenki idegesít körülöttem. :'D) Ennyi lett volna.

Ezt meg csak úgy... Próbáltam valami újat alkotni, nem jött össze. HAHA

Ja és egyébként alakítgattam a blog kinézetén, bár még eléggé kezdetleges. Apránként itt is megtalálom a stílusom.